|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 5 találat | lapozás: 1-5 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Cocteau, Jean 2005. augusztus 13.A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának 2005/2006-os évadi plakátjai már megjelentek a város utcáin. Újra rendez Marosvásárhelyen Bokor Péter, Gali László, Alexandre Colpacci. 2006 márciusában ünnepelik a Székely Színház megalakulásának hatvanadik évfordulóját. Színre viszik színre Molnár Ferenc Liliomfiját, a rég beígért musical Fórum címmel nem marad el. – A kistermi előadások között lesz Visky András A szökés című darabja, Jean Cocteau Rettenetes szülők és Örkény István Macskajáték című darabja. /Nagy Botond: A változatosság mottójára. Beszélgetés Kárp György ügyvezető igazgatóval. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 13./2009. február 10.A határon túli műsorok magazinjának, az M2 Átjárónak vendége volt Tapasztó Ernő, az Aradi Kamaraszínház vezetője. A hatóságok 1948-ban szüntették be a magyar nyelvű színházat Aradon. Lelkes színházbarátok negyvenévi szünet után alapították meg az Aradi Kamaraszínházat, amely az eltelt két év alatt szinte berobbant az erdélyi és anyaországi színházi életbe. Alina Nelaga Rudolf Hess tízparancsolata című darab előadását egy internetes erdélyi hírportál az év előadásának választotta. – Az Aradi Kamaraszínháznak nincs saját társulata, önálló produkciókra szerződtetünk neves hazai és magyarországi színészeket – nyilatkozta Tapasztó Ernő. Idén Mrozek Emigránsok és Jean Cocteau Emberi hang bemutatói következnek. A közönség hamar szívébe zárta az új társulatot, az előadások táblás házak előtt mennek. /Kiss Károly: Az Aradi Kamaraszínházról az Átjáróban. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 10./2015. november 9.Horváth Károly zeneszerzőtől búcsúzik a Tomcsa Sándor SzínházFájó szívvel búcsúzunk a november 4-én elhunyt Horváth Károlytól, munkatársunktól, barátunktól, a nagyváradi születésű zeneszerzőtől, előadóművésztől, aki a kezdetektől társulatunk mellett állt, szakmai és emberi szempontból egyaránt. Egyike volt azoknak, akik a népszínház hagyományait továbbgondolva megálmodták a Tomcsa Sándor Színházat, és utat vágtak a hivatásos színjátszásnak Székelyudvarhelyen. Így született meg a kilencedik erdélyi magyar hivatásos társulat, melynek első előadására ezelőtt 17 évvel, 1998. november 6-án került sor. Karcsi már a nyitóelőadás létrejöttében is közreműködött, Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című előadását zeneszerzőként jegyezte. Bár nem élt Udvarhelyen, mindvégig szívügye maradt a helyi színház, nem csak a megszületésénél bábáskodott, hanem első lépéseit is szerető figyelemmel kísérte, majd a későbbiekben is több alkalommal dolgozott együtt a társulattal, a mindenkori csapat folyamatosan számíthatott rá. A színház fennállása óta több előadásban közreműködött: a Forgách András Jean Cocteau regénye nyomán készült feldolgozásában, a Vásott kölykökben; a Hamupipőke és a Csizmás Kandúr gyerekelőadásokban; Beaumarchais Figaro házasságában; a Tenesse Williams drámájából született Üvegfigurákban; de az ő nevéhez fűződik az Anna Karenina Pályaudvar, a Vőlegényfogó és az Ahogy tetszik zenéje is. Az egykori és jelenlegi társulati tagok igazi csapatemberként emlékeznek rá, aki munkájával szemben mindig alázatos volt. A próbafolyamatok alatt rendkívül érzékeny, szerény emberként ismertük meg, aki csendes természete ellenére határozottan és céltudatosan végezte munkáját a produkció sikeréért. Együtt élt és együtt lélegzett a csapattal. Egy jó emberrel, kedves baráttal és egy rendkívül jó szakemberrel lettünk szegényebbek. Őszinte részvétünk a gyászoló családnak, hozzátartozóknak és barátoknak. Emléked velünk marad. A Tomcsa Sándor Színház Társulata Krónika (Kolozsvár) 2016. július 15.Rendhagyó sajtótájékoztatóRejtélyes viszonyok Mikházán Csütörtök délben rendhagyó sajtótájékoztatót tartott Szélyes Ferenc színművész Mikházán, annak kapcsán, hogy július22-én, pénteken 20 órától bemutatják Eric-Emmanuel Schmitt Rejtélyes viszonyok című darabját. A helyszín is különleges volt, hiszen saját mikházi portáján fogadta az újságírókat. Szélyes Ferenc elmondta: a darabot 14 évvel ezelőtt a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház produkciójaként már játszották mostani szereplőtársával, Nagy Istvánnal. A rendező akkor Cristian Ioan, a Nemzeti akkori igazgatója volt. A vezetőcserét követően levették műsorról a kétszemélyes drámát, annak ellenére, hogy jó előadás készült belőle. "Abban egyeztünk meg Nagy István kollégámmal, hogy mivel akkor nem játszottuk ki a darabot, valamikor újra színre visszük. Hosszú előkészület után végül úgy döntöttünk, hogy a Csűrszínházi Egyesület saját produkciójaként az idén újra színpadra állítjuk" – mondta Szélyes Ferenc. Valójában családi produkciónak is mondható, hiszen a darabot Nagy István fordította, ő alakítja Abel Znorkót, míg a rendező Szélyes Ferenc, aki Erik Larsent játssza. Díszlet- és jelmeztervező Szélyes Andrea. "Szerepet kap" benne Bálint Károly Marosvásárhelyi szobrászművész alkotása is, amely nemcsak a plakáton, hanem a darabban is megjelenik. A turnészervezést az Artecotur Egyesület vállalta fel. A csűrszínházi bemutatót követően 23-án, szintén 20 órától lesz még egy előadás, utána a nyárádszeredai napokon láthatja újra a közönség, majd ősztől a Jazz & Blues klubban adják elő rendszeresen. Van egy turnéztatható díszletváltozat is, s mivel kétszereplős, remélik, hogy több erdélyi településen is megfordulnak majd. Ha meghívást kap a Csűrszínházi Egyesület, akkor külföldre vagy a nyugati szórványba is ellátogathatnak vele. Nagy István elfoglaltsága miatt nem vehetett részt a sajtótájékoztatón, ezért utólag osztotta meg velünk gondolatait a darabról. Kifejtette: 14 éve, május 13-án mutatták be a Nemzeti Színház Kistermében a Rejtélyes viszonyokat, Szélyes Ferenc 50. születésnapjára. Akkor már ment ez az előadás a román tagozaton Ritiu Ioan és Dan Radulescu szereplésével, egy nagyon puritán – jégvilágot idéző – díszletben. Az előadás rendezője, Cristian Ioan, akkori vezérigazgató felvetette, hogy megcsinálná a magyar tagozaton is, ugyanazzal a díszlettel és koncepcióval. Elkezdték próbálni a darabot – Makk Károly fordításában –, és a rendező csakhamar rájött, hogy az elképzeléseihez nem idomul, sőt, sok helyütt eltér a román fordítástól. Így leállt egy időre a munka. Nagy István újrafordította a szöveget, felhasználva Paola Bentz-Faucci román átültetését. Az előkészítő munka, az újrakezdett próba folyamata több saját ötletet is felszínre hozott, amelyeket a rendező elfogadott, beépített, majd kedvet kapván, elvetette az előző koncepciót, és a román előadástól teljesen különböző produkció jött létre. "Nagyon kellemes emlékek fűznek hármunkat az akkori közös alkotó munkához" – mondta Nagy István, majd arra a kérdésre, hogy most miért az új köntös, az új díszlet és miért új koncepcióban állítják ismét színpadra a darabot, kifejtette: "talán éppen az eltelt 14 év miatt. Én akkor 43 évesen egy olyan 50-en túli alakot próbáltam megformálni, amelyik már tetemes élettapasztalatot halmozott fel, és akinek emberi és szakmai státusa meghatározó. Mostanra, azt hiszem, a magam kora, élettapasztalata, emberi és talán szakmai státusom is közelebb áll a megoldandó feladathoz. A régi előadásból a tisztázott viszonyrendszert használtuk fel, és néhány akkori saját játékos ötletet. A mostani előadás új térben, új koncepcióval készült. A produkció létrejöttét támogatta többek között Kiss Péter vállalkozó, Orbán László, az Osli stúdió tulajdonosa, a Népújság és súgóként Súgó Erzsébet. Néhány szó a szerzőről és a darabról. Eric-Emmanuel Schmitt francia-belga dramaturg, író, filmrendező 1960. március 28-án született. Lyonban végezte középiskolai tanulmányait, majd 1980-1985 között Párizsban filozófiában szerzett egyetemi diplomát. Három évig a cherborgi Chambéry egyetem tanára volt. Elzásziként szülei hatására ateista, aztán agnosztikus volt, majd évek múltán tért keresztény hitre. 2002-től Belgiumban él, 2008-tól belga állampolgár. Drámaírással kezdte, majd később novellákat is írt. A Rejtélyes viszonyokat 1996-ban írta. Azonnal siker lett, forgatókönyv és film is készült ennek alapján. A kétszemélyes darabban két eltérő életfilozófiájú és életpályájú férfi története bontakozik ki. Schmittet a Francia Akadémia a színházművészetért járó aranydíjjal tüntette ki 2001-ben. Darabjait több mint 50 országban játsszák és 40 nyelvre fordították le. A szakértők Samuel Beckett, Jean Anouilh és Paul Claudel mellé sorakoztatják fel a szerzőt, aki novellákat és rövid tudományos- fantasztikus történeteket is írt. 2010-ben Goncourt- díjat kapott az Emlékkoncert egy angyalért című novellájáért. 2016-ben a Goncourt- bizottság egyöntetűen tagjai közé választotta, Edmonde Charles-Roux helyét vette át. 33 éve a belga királyi francia nyelvű irodalmi akadémia tagja, székét korábban Sidonie-Gabrielle Colette és Jean Cocteau foglalták el. A Rejtélyes viszonyok című darabban Abel Znorko Nobel-díjas író visszavonultan él Norvégiához közel, egy szigeten. Tíz éve nem fogad a takarítónőjén és az alkalmanként a házhoz rendelt prostituáltakon kívül semmiféle látogatót. Aztán egyszer egy idegen érkezik, akiről a későbbiekben furcsa dolgok derülnek ki. Így hívja beszélgetésre hosszú évek hallgatása után egy jellegtelen kisváros jellegtelen lapjának riporterét. A szokványos kérdésekkel és közhelyes okoskodásokkal induló interjú során azonban egyre különösebb titkok derülnek ki egy cseppet sem hétköznapi szerelmi kapcsolatról, egy rejtélyes harmadik személyről, akinek említése miatt mindketten levetkőzik évtizedek óta alakított pózaikat, megismerik egymás életfilozófiáját, belátják, hogy ez csődhelyzetbe juttatta őket, ennek köszönhetően őszintén kitárulkoznak egymás előtt. A Rejtélyes viszonyok francia ősbemutatójának főszere-pét Alain Delon játszotta. 2002-ben a norvég Kjetil Bang-Hansen, majd 2005- ben Volker Schlöndorff készített tévéfilmet a darab nyomán. Vajda György Népújság (Marosvásárhely) 2017. március 29.„A színház által létezünk”Március 27-én, hétfőn este a színház világnapja alkalmából a nagyváradi Szigligeti Színház nagytermében Varga Gábor nagyváradi publicista, drámaíró Kályhabúcsúztató című darabjával ünnepelték az idén 55. éve világszerte megtartott színházi napot. A nagyváradi Szigligeti Színház színpadán felállított kisszínpadon találkoztak a helyi társulat vezetői és művészei a felolvasószínházi darab Nagyváradról elszármazott írójával, Varga Gáborral és annak rendezőjével, Gáspárik Attilával, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház főigazgatójával, valamint a színházszerető érdeklődőkkel. A színházi világnap üzenetét, amelyet 1962-ben Jean Cocteau fogalmazott meg először, évente rendszeresen öntik szavakba a felkért világhírű színművészek, idén Isabelle Huppert francia színésznő tolmácsolta, akinek gondolatait Novák Eszter, a Szigligeti Színház művészeti vezetője továbbította a váradi közönségnek. A nyolcadik színésznőként, akit felkértek az üzenetírásra Huppert a színházi világünnep időn és téren átívelő gazdagságáról beszélt, amikor mindannyian együtt örülünk a szépnek és jónak, kijelentve, hogy „nem mi, a színészek, akiket a szerepeink elkísérnek mindenhová, és nem is a közönség adunk életet a színháznak, hanem éppen fordítva: mi létezünk a színház által”. A Golden Globe-díjas színésznő továbbá úgy fogalmazott: „A színház számomra a másik embert jelenti, a dialógust, a gyűlölet hiányát” Szerinte a színház mindenkit összehoz, azt is, aki csinálja, és azt is, aki nézi. „A színház védelmez és menedéket nyújt.” A nagyváradi Ady Társaság alapítójának, Varga Gábornak a darabját Fábián Enikő, Dobos Imre, Kardos M. Róbert, Fodor Réka, Kiss Csaba és Szabó Eduárd vitték színpadra, a bemutatót követően pedig az alkotók is szót kaptak, akikkel Szűcs László, a Várad folyóirat főszerkesztője beszélgetett. A nagyváradi születésű beszélgetőpartnerek, barátok, írótársak megismerkedésük egyes mozzanatait idézték fel, majd a darab kapcsán annak önéletrajzi ihletésű mozgatórugóiról, valamint a színház feladatáról cseréltek eszmét. Varga Gábor azt mondta, hogy „a Kályhabúcsúztatóban a mi életünk van benne, az anyagi megnyomorodásba került család, egy, már feldolgozottnak vélt kor”, a kommunizmus titkosszolgálata, a besúgók és besúgottak félelmei, valamint a jelen modernsége, digitalizáltsága, a régiség értékvesztése. Gáspárik a diktatúra idején élt énünk vállalható vagy nem vállalható tetteiről beszélt, hangsúlyozva azt, hogy Romániában elmaradt a szembenézés ezzel a múlttal, jóllehet igenis kellene beszélni róla, hiszen „bármikor visszaeshetünk egy diktatúrába, csak egy áramszünet kell hozzá, ahogy a darabban is történik”. A beszélgetés és az este búcsúgondolatát az alkotók a következőképpen fogalmazták meg: „Mindig emberi kapcsolatokról és az erkölcs kérdéséről van szó, arról, hogy mások kárára ténykedünk-e vagy sem. A gyerekeinknek, az unokáinknak kell utat mutatnunk [Varga], különösen most, amikor saját magunkról jelentünk rendszeresen az egész világnak [Gáspárik]”. Szamos Mariann Reggeli Újság (Nagyvárad) lapozás: 1-5
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
